„Még amikor egy katona fegyvert fog a fejemhez, akkor is többféle megoldási mód létezik”

A Pixelpergamennel beszélgettem a háborúval kapcsolatos félelmekről, a felkészülés lehetséges módjairól és az önvédelmi lehetőségeinkről.



Mennyire indultak meg az emberek az önvédelem felé a háború hatására?

Érezhetően nőtt a létszám, de azért nem áll az utcán a sor. Sokféleképp lehet oldani a háborúval kapcsolatos feszültséget. Aki ide lejön, az kifejezetten a fizikai bántalmazással kapcsolatos félelmén dolgozik. Egyre tudatosabbak az emberek. Sokan már nem külső forrásból várják a segítséget, hanem rájöttek, hogy tudniuk kell megvédeni magunkat. Megnyugtató lehet egy eszköz, de az nem feltétlenül tud megvédeni, mert veszélyhelyzetben örülök, ha tudom, hol a kezem meg a lábam, nemhogy még előkapjam a táskámból a spray-t és még jó irányba is célozzak vele. Egy idegen sem fog sajnos megvédeni, ez a szomorú tapasztalat. Több mint tíz éves munkám során egy kezemen meg tudnám számolni, hány esetben mesélték a lányok, hogy segítséget kaptak. Jellemző, hogy inkább végig nézik buszon, megállóban, utcán az eseményeket, de nem avatkoznak be. Változott a közhangulat, már nem érezzük felelősnek magunkat a másik emberért. Tartottam nemrég egy ingyenes, nyílt női képzést, több mint húsz fő érkezett. Az edzés utáni beszélgetés során kiderült, hogy többeket is családi történetek sarkalltak a részvételre.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.